Régen azt hittem, az „egészséges életmód” valami nagyon szigorú és unalmas dolog, amit csak azok csinálnak, akik mindig salátát esznek és hajnali ötkor futni mennek. Mostanra inkább úgy érzem: ez egyfajta önmagamhoz való kapcsolódás. Nem minden nap megy jól – de ahogy telnek az évek, egyre jobban foglalkoztat, mit viszek be a szervezetembe, hogyan érzem magam a testemben, és mi ad valódi energiát.

Munkavállalás járó rendszer

Az étkezésen például rengeteget gondolkodom. Korábban sokszor ettem csak unalomból – főleg vizsgaidőszakban vagy otthoni punnyadások közben. De mióta dolgozom, ez magától csökkent. A napjaim jobban be vannak osztva, kevesebb az „üresjárat”, amikor csak úgy nyúlok valami után. A munkavállalás egyik pozitív hozadéka nálam épp ez lett: segít struktúrát adni a hétköznapoknak, és ez az étkezési szokásaimra is jó hatással van.

Ha te is gondolkodsz rajta, érdemes kipróbálni valamilyen diákmunkát – nemcsak anyagilag hasznos, de sokszor a mindennapi egyensúly megteremtésében is segít.

Étkezési változtatások

Elkezdtem jobban figyelni a fehérjebevitelre is – nem feltétlen a trendek miatt, hanem mert tényleg jobban érzem magam tőle. Nem esek össze délre, nem vagyok nyűgös háromkor. Nem kell állandóan csirkerizsre gondolni: egy jó tojásos szendvics, joghurtos-zabos reggeli, vagy egy kis túró gyümölccsel is sokat tud dobni az energiaszinten. Néha protein shaket is iszom, főleg ha rohanós nap van – nem csodaszer, de kényelmes megoldás és a mára már ezernyi elérhető választható íz miatt, egy délutáni nasinak érződik.

Mozgásban maradás

A mozgás nálam hullámzó. Volt időszak, amikor heti négyszer jártam futni, máskor pedig még csak sétálni sem volt kedvem. De rájöttem: nem baj, ha nem vagyok mindig „teljesítménycentrikus”. Fontos számomra, hogy ne legyenek irreálisan magas elvárásaim magammal szemben. Még fiatal vagyok, szeretnék szórakozni, élvezni az életet, és nem akarom, hogy az egészséges életmód kényszerré váljon. Sokkal fontosabbnak tartom a rendszerességet: ha heti 2-3 alkalommal tudok mozogni valamit – legyen az séta, tollas barátokkal, egy kis otthoni torna vagy csak egy hosszabb nap bringával – már elégedett vagyok magammal. Természetesen, ha az izomépítés lenne a célom, ez kevés lenne, de jelenleg nekem ez így pont elég.

A legfontosabb dolog talán az, hogy ne akarjak egyszerre mindent. A „formában maradni” nem verseny – inkább egy hosszútávú kapcsolat önmagammal. Kis lépések, kis szokások, de ezek összeadódnak. És néha már az is elég, ha észreveszem: ma egy kicsit jobban figyeltem magamra.